Avery
Reggel izgatottan ébredtem fel. Julia, a legjobb barátnőm két The Wanted koncert jeggyel lepett meg, ami ma estére szól. Már kb. 2 éve imádom a srácokat, most pedig élőben is láthatom végre őket. Nathan a kedvencem. Nem csak, hogy helyes, de még ráadásul rendes srác is, mármint gondolom én, hiszen az újságok ezt írják róla. Igen tudom, hogy nem szabad hinni annak, amit leírnak.
-Avery! Gyere le légy szíves!-kiabált fel anya az emeletre. Gyorsan felvettem a mamuszomat, majd futólépésben trappoltam le a lépcsőn. Anya a konyhában sütögetett már korán reggel. Cameron ott ült az asztalnál és evett.
-Jó reggelt!-adtam anyának egy puszit.
-Mi ez a nagy vidámság ilyen korán? Máskor a lábad ujját se mozdítod meg ebben az időben!-csodálkozott anyu.
-Ne már! Elfelejtetted? Ma The Wanted koncert lesz és láthatom végre Nathan-t!-sikkantottam.
-Ó, igen! Az a nyálas fiúbanda, nem igaz?-kérdezte.
-Ők nem is nyálasak! Csak, hogy tudd, már Nathan is mindjárt 20 éves lesz!-védtem meg a srácokat.
-És Nathan miért olyan nagy szám? Csak egy énekes, Avery!-tette bele anya a mosatlant a mosogatógépbe.
Sosem értettem, hogy a szülőknek mi bajuk van a helyes pasikkal, akik még sikeresek is.
-Anya szögezzük le, hogy Nathan mindenhogy tökéletes! Aranyos, sármos, szexi..-kezdtem volna sorolni, mikor Cameron megállított.
-Várd meg, amíg elhagyom a konyhát! Rosszul vagyok tőle..-vágott egy grimaszt.
-Seggfej!
-Avery! Muszáj ezt csinálnotok? Minél idősebbek lesztek, annál neveletlenebbek. Cameron te meg attól, hogy nem akarod végighallgatni, hogy ez a Nathan gyerek milyen elképesztő pasi, tekintettel lehetnél arra, hogy a húgod viszont szereti!-tette csípőre a kezét anyu.
Mindig előveszi az anyáskodó stílusát, ha úgy áll a dolog, hogy mindjárt letépjük egymás fejét.
-Anya, kérlek szépen értsd meg, hogy egész életemben azt hallgattam, hogy Nathan mennyire dögös és bocsánat, de már attól rosszul leszek, ha a nevét meghallom!-hagyta el a konyhát Cameron.
Idegesen siettem fel a szobámba, majd felhívtam Julia-t, hogy menjünk el vásárolni.
Kb. 20 perc múlva érkezett csak meg, ugyanis még egyikőnk sem rakta le a jogsit, ezért kocsival nem tudunk járni.
Olyan ideges vagyok már most, pedig majd csak este 10-től kezdődik a koncert. Mikor meghallottam a csengőt, már rohantam is le, hogy kinyissam az ajtót, de Cameron megelőzött és most önfeledten beszélget Julia-val, mint aki élvezi a társaságát.
-Szia, Jul!-ugrottam a nyakába, direkt arrébb lökve a bátyámat.
-Szia! Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva.-Cam azt mondta, hogy elvisz minket kocsival!-a barátnőm megbolondult.
-Ezt nem mondod komolyan? Előtte a The Wanted-ot szóba se lehet hozni.
-Avery a bátyád vagyok! Előttem bármiről beszélhetsz!-mosolygott rám, majd megölelt.
Francba. Cameron-nak bejön Julia.
-Jó, nem érdekel csak menjünk már!-szaladtam ki az ajtón és becsúsztam a hátsó ülésre.
Még ha hátsó szándékból is, de legalább kocsival megyünk a plázába és nem kell majd cipelni a cuccainkat hazáig.
Egész úton be sem állt a szám. Folyamatosan a koncert járt a fejemben.
-Julia, te vagy a világ legeslegjobb barátnője!-öleltem át a nyakát, ahogy az ülés engedte.
-Mondj olyat, amit nem tudok!-nevetett fel.
-Imádom Nathan Sykes-t!-sikoltottam fel.
-Nem nyert! Ezt is tudom!
-Sajnos már én is!-nyögött fel mellettünk Cam.
-Kuss Cameron! Nem te vagy a téma!-csaptam meg az ülését.
Az út további részében bámultam kifelé az ablakon.
Mikor a pláza elé értünk, rekordot megdöntő sebességgel pattantam ki a kocsiból és rángattam magammal barátnőmet is. Cameron szófogadóan követett minket. Minden egyes kirakatot végignéztünk, majd betértünk a legdrágább üzletbe, ahol ki fogjuk választani a ruháinkat. Azt sem tudom még, hogy miben menjek.
Julia már a hiszti határán volt, én pedig már lejártam a lábam, de még mindig nem találtunk megfelelő felsőt nekem. Aztán megláttam és rögtön beleszerettem a fogason lógó felsőbe. Dögös.
Felpróbáltam és mikor megállapítottuk, hogy pontosan rám illik, rohantunk kifizetni, majd pedig egyenesen a kocsiba, ahol már Cameron várt ránk, mert maradt még két óránk, hogy elkészüljünk.
Egy fél óra alatt haza is értünk, majd elköszöntem Julia-tól és siettem fel a szobámba készülődni. Julia közben videóhívást indított, ezért bejelentkezve hagytam a laptopom és közbe előszedtem a cuccaimat.
-Fel tudod fogni, hogy még másfél óra és láthatom Siva-t?-sikított fel.
-Még nekem is nehéz felfogni, hogy Nathan-t látom, a többiekbe meg még bele se gondoltam!-bújtam ki a nadrágomból.
-Csak nem kéne elájulnod, ha fellép a színpadra!-nevetett fel.
-Dehogy ájulok el. Akkor lemaradok Nathan szólójáról.-kacsintottam barátnőmre, majd azzal a kijelentéssel, hogy sietek vissza, elmentem zuhanyozni. Egy 10 perc alatt véghez is vittem. Most Julia ment el, addig én pedig felöltöztem.
Kisminkeltem magam, majd lejelentkeztem chatről és siettem le a konyhába bekapni valamit, de annyira izgultam, hogy egy falat nem ment le a torkomon.
-Nyugodj már le Avery! Ez csak egy koncert!-simította meg a karom anya.
-Anya már azt sem tudod, hogy miket beszélsz. Ez nem csak egy koncert!-kiáltottam fel, majd kiszaladtam a házból. Cam fog elvinni minket, mert Julia rávette valahogy.
Egy 20 percbe telt mire Jul ideért, ezért sietősen bepattantunk a kocsiba, majd el is indultunk.
Rengetegen voltak. Alig találtunk parkoló helyet. Nekünk a jegyünk végtére is a második sorba szól, szóval meg vagyok nyugodva. Cam a kocsiba marad, mert nincsen jegye, de felajánlotta, hogy inkább megvár minket és nem megy addig haza.
Julia kezét szrongatva sétáltam a kidobó ember felé, majd miután felmutattuk a jegyünket, már benn is voltunk.
-Atya úr isten!-sóhajtottam. Átverekedtük magunkat a tömegen és már a második sorba álltunk. Leoltották a lámpákat, majd végre megjelentek a fiúk. A szívem kihagyott egy ütemet. Élőben még helyesebbek, mint a címlapokon.
Kb. 20 perc múlva érkezett csak meg, ugyanis még egyikőnk sem rakta le a jogsit, ezért kocsival nem tudunk járni.
Olyan ideges vagyok már most, pedig majd csak este 10-től kezdődik a koncert. Mikor meghallottam a csengőt, már rohantam is le, hogy kinyissam az ajtót, de Cameron megelőzött és most önfeledten beszélget Julia-val, mint aki élvezi a társaságát.
-Szia, Jul!-ugrottam a nyakába, direkt arrébb lökve a bátyámat.
-Szia! Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva.-Cam azt mondta, hogy elvisz minket kocsival!-a barátnőm megbolondult.
-Ezt nem mondod komolyan? Előtte a The Wanted-ot szóba se lehet hozni.
-Avery a bátyád vagyok! Előttem bármiről beszélhetsz!-mosolygott rám, majd megölelt.
Francba. Cameron-nak bejön Julia.
-Jó, nem érdekel csak menjünk már!-szaladtam ki az ajtón és becsúsztam a hátsó ülésre.
Még ha hátsó szándékból is, de legalább kocsival megyünk a plázába és nem kell majd cipelni a cuccainkat hazáig.
Egész úton be sem állt a szám. Folyamatosan a koncert járt a fejemben.
-Julia, te vagy a világ legeslegjobb barátnője!-öleltem át a nyakát, ahogy az ülés engedte.
-Mondj olyat, amit nem tudok!-nevetett fel.
-Imádom Nathan Sykes-t!-sikoltottam fel.
-Nem nyert! Ezt is tudom!
-Sajnos már én is!-nyögött fel mellettünk Cam.
-Kuss Cameron! Nem te vagy a téma!-csaptam meg az ülését.
Az út további részében bámultam kifelé az ablakon.
Mikor a pláza elé értünk, rekordot megdöntő sebességgel pattantam ki a kocsiból és rángattam magammal barátnőmet is. Cameron szófogadóan követett minket. Minden egyes kirakatot végignéztünk, majd betértünk a legdrágább üzletbe, ahol ki fogjuk választani a ruháinkat. Azt sem tudom még, hogy miben menjek.
Julia már a hiszti határán volt, én pedig már lejártam a lábam, de még mindig nem találtunk megfelelő felsőt nekem. Aztán megláttam és rögtön beleszerettem a fogason lógó felsőbe. Dögös.
Felpróbáltam és mikor megállapítottuk, hogy pontosan rám illik, rohantunk kifizetni, majd pedig egyenesen a kocsiba, ahol már Cameron várt ránk, mert maradt még két óránk, hogy elkészüljünk.
Egy fél óra alatt haza is értünk, majd elköszöntem Julia-tól és siettem fel a szobámba készülődni. Julia közben videóhívást indított, ezért bejelentkezve hagytam a laptopom és közbe előszedtem a cuccaimat.
-Fel tudod fogni, hogy még másfél óra és láthatom Siva-t?-sikított fel.
-Még nekem is nehéz felfogni, hogy Nathan-t látom, a többiekbe meg még bele se gondoltam!-bújtam ki a nadrágomból.
-Csak nem kéne elájulnod, ha fellép a színpadra!-nevetett fel.
-Dehogy ájulok el. Akkor lemaradok Nathan szólójáról.-kacsintottam barátnőmre, majd azzal a kijelentéssel, hogy sietek vissza, elmentem zuhanyozni. Egy 10 perc alatt véghez is vittem. Most Julia ment el, addig én pedig felöltöztem.
-Nyugodj már le Avery! Ez csak egy koncert!-simította meg a karom anya.
-Anya már azt sem tudod, hogy miket beszélsz. Ez nem csak egy koncert!-kiáltottam fel, majd kiszaladtam a házból. Cam fog elvinni minket, mert Julia rávette valahogy.
Egy 20 percbe telt mire Jul ideért, ezért sietősen bepattantunk a kocsiba, majd el is indultunk.
Rengetegen voltak. Alig találtunk parkoló helyet. Nekünk a jegyünk végtére is a második sorba szól, szóval meg vagyok nyugodva. Cam a kocsiba marad, mert nincsen jegye, de felajánlotta, hogy inkább megvár minket és nem megy addig haza.
Julia kezét szrongatva sétáltam a kidobó ember felé, majd miután felmutattuk a jegyünket, már benn is voltunk.
-Atya úr isten!-sóhajtottam. Átverekedtük magunkat a tömegen és már a második sorba álltunk. Leoltották a lámpákat, majd végre megjelentek a fiúk. A szívem kihagyott egy ütemet. Élőben még helyesebbek, mint a címlapokon.
-Készen álltok egy fergeteges bulira?-kérdezte a hatalmas tömegtől Tom.
-Igen!-sikította a tömeg.
Önkívületi állapotban voltam. Nathan eszméletlen jól nézett ki. Kedvem támadt feljutni a színpadra.
Behind Bars című számukat kezdték énekelni. Már feloldódtam egy kicsit, mikor elérkeztünk Nathan szólójához.
Egyenesen rám nézett. Egy pillanatra megállt az éneklésbe, majd hirtelen észbe kapott és folytatta, de a szemét nem vette le rólam. Elkaptam Julia kezét, mert féltem, hogy össze fogok esni. Végig nekem énekelt.
A pulzusom az egekbe szökött.
Remegő lábakkal hagytuk el a koncertet, mikor vége lett.
-Ez meg mi volt Avery?-mosolygott rám döbbentem Julia.
-Bár csak tudnám! Nem bírom kiverni a fejemből a tekintetét!-indultam meg a kocsi felé.
-Minden oké?-nézett rám Cam, mikor odaértünk.
-Imádak tesó!-öleltem meg.
-Ebbe meg mi ütött? Körülbelül 10 éves korom óta nem ölelt meg!
-Nathan Sykes neki énekelt!-mosolygott barátnőm, majd sikongatva ugrottunk be a kocsiba.
Nathan nekem énekelt. Valóra vált álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése