Nathan
-Ébresztő!-hallottam meg magam mellett Jay hangját.
-Már megint elaludt?-kérdezte Anthony.
Anthony? Mi a francot keres ő itt? A szemem hirtelen kipattant és meg is szédültem a gyorsan jött lendülettől.
-Anthony? Nem úgy volt, hogy csak délután beszéljük meg a koncertet?-kérdeztem zavartan.
Siva egy szál törölközőbe ült az asztalnál és kajált. Max éppen a közösségi portálját nézte meg, amit Jay is igen érdekesnek talált, ezért hangosan röhögtek. Tom ott ült mellettem az ágyon és épp a telefonját nyomkodta.
Anthony telefonon beszélt valakivel, ezért még csak a fejét sem fordította felém.
-A helyzet az Nathan, hogy Anthony bemutat minket a családjának. A feleségének, a fiának és a lányának. Jobb lenne igyekezned, mert Anthony így is tökre izgul!-mosolygott Tom.
Egy darabig még ott ültem Tom mellett és hallgattam Anthony beszélgetését.
-Szia kincsem! Hogy vagy?-kezdett el Anthony társalogni, gondolom a lányával.-Velem is minden rendben. Ma este már otthon leszek. A legnagyobb örömmel kicsim. Vissza tudod adni anyádnak a telefont? Én is téged, szia!-még beszél pár szót Mrs. Dallas-al, majd lerakta a telefont.
-Igyekezzetek fiúk, a kocsi odakinn vár minket. Egy 10 perc múlva ott kell lennünk a házamba.-mihelyst kimondta, már indult is kifelé az ajtón.-2 percetek van!-kiáltotta.
Rohamtempóba öltöztünk fel, hogy ne várakoztassuk meg a menedzserünket.
Alig, hogy kiértünk megszólalt a telefonom, hogy igyekezzünk már, mert elmegy nélkülünk és annak a lánya nem nagyon fog örülni.
Mindannyian beszálltunk a kocsiba, majd szinte száguldozva végre odaértünk Anthony házához.
Elképesztő volt. Ápolt, gondozott, rendezett kertes ház.
Régen voltam ilyen helyen. Kellemes volt.
Ideges voltam. Nem volt még olyanban részem, hogy a menedzserem családjának fognak személyesen bemutatni. Másrészt viszont nagyon vártam már ezt a találkozást. Mivel az én családom most sajnos nagyon messze van tőlem, ezért jó érzés lesz egy családi közegben tölteni pár napot.
-Nathan? Itt vagy?-lengette a kezét előttem Max.
-Mi? Ja, itt.-válaszoltam kábán.
Anthony kettőt csengetett, gondolom ezt is a feltűnés kedvéért vagy nem tudom.
Egy bájos nő nyitott ajtót. Anthony-val futó csókot váltottak, majd megölelgetett minket és beljebb invitált.
-Örülök, hogy megismerhetlek titeket!-mosolygott.
-Avery?-kérdezte hirtelen Anthony.
-A konyhába. Gyertek ti is!-mosolygott ránk Mrs. Dallas.
Követtük az utasítást és elindultunk utánuk.
Mikor beléptem a konyhába, a gyomrom hirtelen a torkomba ugrott. A lány, aki éppen ekkor fordult meg, elejtette a bögréjét. Ha most valami lett volna a kezembe, garantálom, hogy én is elejtettem volna.
Tom rám pillantott, mert kapaszkodó gyanánt megmarkoltam a pólót a karján.
-Ő az a lány!-suttogtam. Még mindig forgott velem a világ.
-Ő? A menedzserünk lánya? Te észnél vagy?-kiabált rám Tom. A többiek mind felém fordultak. Rögtön leesett nekik, hogy miről van szó. Ő volt a lány. El sem tudom hinni. Anthony és köztünk kapkodta a tekintetét, mint aki nem képes elhinni, hogy ez vele történik.
-Apa, ők igaziak?-kérdezte döbbenten.
-Nem kislány! Papírból vagyunk!-próbált viccelődni Max.
-Jézusom!-kapta a szája elé a kezét.
Ez egy hülye álom és valaki most szívatni akar engem. Miért pont Anthony lánya?
Siva odasétált hozzá és megölelte, majd mi is követtük a példáját. Mikor én kerültem sorra, megálltam előtte és hitetlenkedve néztem rá. Ő ugyanígy figyelt engem. Végül odaléptem és megöleltem. Édes istenem! Hogy ez mennyire jó érzés volt. Csak egy kicsit kellene közelebb hajolnom és megcsókolhatnám. Hagyná is. Talán nem vennék észre.
Miket beszélek én? Ő Anthony lánya. Jézusom ebbe bele fogok őrülni.
-Fiúk, ő itt a lányom Avery Dallas. Avery, bizonyára tudod, hogy kik ők, ezért nem kell bemutatnom.-ölelte át Anthony. Szóval ő az. Tényleg. Avery, akiről már annyit hallottunk.
Avery elhúzódott és Anthony-ra nézett. Ideges volt.
-Apa, 2 éven át képes voltál eltitkolni, hogy a menedzserük vagy?-emelte fel a hangját. Kényes téma, mikor a család megtudja, hogy 5 tinibálványnak a menedzsere az apjuk, bármikor találkozhattak volna, de mégis titokba kellett tartani. Abban sem vagyok biztos, hogy most jó ötlet volt elmondani.
-Avery, ezt ne most beszéljük meg!
-Ahogy gondolod!-fogta meg a tálcáját, majd kisétált a nappaliba. Tom megvonta a vállát, majd elindult utána. Így már mi is csatlakoztunk.
Körbe ültük a dohányzóasztalt, mikor Avery egyszer csak megszólalt.
-Annyira nehéz még mindig elhinnem!-mosolygott.
Ismerős az érzés.
-Miért olyan nehéz elhinni?-kérdezte Jay.
-Mert nem minden napos eset, hogy a The Wanted szépfiúi ülnek a nappalimba!-nevetett.
-Szépfiúi?-vonta fel a szemöldökét Tom. Az ő egója már így is nagy és Avery még tesz is rá egy lapáttal.
-Öhm...hagyjuk!-hajtotta le zavartan a fejét.
Közelebb hajoltam hozzá, majd mikor felemelte a fejét, bátorítóan rámosolyogtam. Kapva kapott az alkalmon és kiszaladt a mosdóba.
-Mi van veled Nathan?-karolta át a vállam Siva.
-Kikészít ez az egész! Ő az a lány. Egészen biztos vagyok benne..és nem tehetek semmit, mert Anthony az apja, ráadásul kényszeríteni sem kényszeríteném!-hajtottam le a fejem.
-Kényszeríteni nem kéne az biztos!-kacsintott rám Tom.
-Még ha nem is kéne, akkor sem jöhetnék vele össze, hiszen ez nem vetne ránk jó fényt és mind emellett nagyon dö..-félbeszakítottam a mondatot, mert megjelent a nappaliba Avery és mivel elfoglaltam a helyét, Siva és közém ült le.
-Szia! Mi még nem ismerjük egymást! Nathan Sykes!-nyújtottam felé a kezem tök komolyan. Igazából azt alig vártam, hogy elröhöghessem végre magam.
-Nagyon vicces vagy Nathan!-lökött meg nevetve.
-Már tegeződünk is? Ezért hatalmas büntetés jár!-fenyegettem meg játékosan.
Láttam az arcán, hogy kicsit megilletődött a kijelentésemen.
-Mi?-kérdezte kicsit idegesen.
-Megmutatom!-hajoltam közelebb hozzá. Már majdnem összeért a szánk, mikor elkezdtem csikizni. Mázlista vagyok. Még csikis is volt.
-Nathan, kérlek, hagyd abba!-sikoltozott. Nem részletezném, hogy milyen gondolatok jártak a fejemben.
-Itt meg mi történik?-jött be Antony a nappaliba.
Elég érdekes látványt nyújthatott, hogy én a lányán fekszem ő pedig sikoltozik. Hirtelen felkeltem róla és Anthony felé fordultam.
-Anthony, mi csak játszunk!-mosolyodott el Tom.
-Rajtad tartom a szemem, Nathan!-emelte fel fenyegetően az ujját Anthony, majd rám mosolygott. Tudta, hogy a lánya boldog és én nem akartam bántani.
-Ha egyedül akarok lenni, hogy huncutkodjak, akkor legyél szíves ne figyelni!-nevette el magam. Avery mellettem majd megfullad a nevetéstől.
-Te nagyon hülye vagy!-nyögte ki.
-Tudom!-nevettem vele.
Egy darabig még néztük a tévét, majd Avery mindenkit beinvitált a konyhába, hogy kajáljunk végre. Leültünk az asztalhoz és megvártuk amíg feltálal mindent.
-Jó étvágyat!
Még mindig ideges volt Avery Anthony-ra, ezért folyamatosan a rosszra biztatott minket. Dobáltuk a kaját, nevettünk, kiabáltunk és mindez idegesítette Anthony-t. Mindig kijött a dolgozó szobájából és jól lebaszott minket, de persze addigra mi már elcsendesedtünk. Avery ötlete volt.
-Avery, meg tudnád nekem mutatni, hogy hol van a mosdó?-kérdeztem.
-Gyere utánam!-mosolygott rám. Olyan volt, mint egy angyal. Kuss legyen, Nathan!
A fiúk, mint mindig ha valakinek bejön egy csaj, fütyülnek. Most is ez történt.
-Követem a napsugaraidat, Avery!-hajoltam meg előtte.
-Hülye! Nincsenek sugaraim!-nevetett. Annyira imádom a nevetését.
-De az új dalunkba benne van, abból idézett!-kacsintott rá Tom.
Követtem őt a mosdó felé, majd mikor odaértünk megöleltem. A szobája felé indult.
-Hé, Avery!-szóltam utána. Megfordult és rám mosolygott.-Tudom, hogy engem figyeltél a koncerten! Köszönöm!-mosolyogtam rá, majd besétáltam a fürdőbe.
A hátam nekinyomtam az ajtónak és lecsúsztam. A tenyeremmel ütöttem a padlót, de az ajtón halltszódó türelmetlen kopogás meggátolt abba, hogy folytassam. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kinyitottam. Max állt az ajtóban.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Inkább menjünk ki a többiekhez!-javasoltam.
-Rendben, gyere!-fogta meg a vállam, majd a lépcső felé terelt. A srácok körbe ültek a nappaliba és beszélgettek, de mihelyst megláttam, abbahagyták.
-Mi folyik itt?-kérdeztem.
-Ülj le!-paskolta meg maga mellett a kanapét Siva.
-Hagyjál! Mi folyik itt?-lettem hireteln ideges.
-Te és Avery..-kezdett bele Jay.
-Ne is folytasd! Tudom, hogy mit akarsz mondani. Ő túl jó nekem, csak összetörném a szívét. Holnap már leváltanám és más lányt vinnék a lakásomra. Vagy ami még jobb, tönkretenné a banda jövőjét. Nem érdekel mit gondoltok! Nem lesz köztünk semmi és kész. Jó éjt!-keltem ki magamból.
-Nathan, nem értesz minket!-állított meg Max.
Visszafordultam és ránéztem.
-Nagyon is értelek. Úgy sem működne!-rántottam ki a kezem a kezei közül, majd elmentem a vendégszobába lefeküdni. Ruhástól bedőltem az ágyba, fejemre húztam a takarót, majd megpróbáltam elaludni, de az Avery körül forgó gondolataim nem hagytak. Nem nekem való lány. A srácoknak igazuk van, csak bántanám a túlzott hírnév miatt. Még a végén Anthony legnagyobb meglepetésére a kislánya címlapsztár lenne és én ki lennék herélve. Azt hiszem, hogy ebből nem kérek. De hogyan felejthetném el azt a pillantást?
-Nagyon vicces vagy Nathan!-lökött meg nevetve.
-Már tegeződünk is? Ezért hatalmas büntetés jár!-fenyegettem meg játékosan.
Láttam az arcán, hogy kicsit megilletődött a kijelentésemen.
-Mi?-kérdezte kicsit idegesen.
-Megmutatom!-hajoltam közelebb hozzá. Már majdnem összeért a szánk, mikor elkezdtem csikizni. Mázlista vagyok. Még csikis is volt.
-Nathan, kérlek, hagyd abba!-sikoltozott. Nem részletezném, hogy milyen gondolatok jártak a fejemben.
-Itt meg mi történik?-jött be Antony a nappaliba.
Elég érdekes látványt nyújthatott, hogy én a lányán fekszem ő pedig sikoltozik. Hirtelen felkeltem róla és Anthony felé fordultam.
-Anthony, mi csak játszunk!-mosolyodott el Tom.
-Rajtad tartom a szemem, Nathan!-emelte fel fenyegetően az ujját Anthony, majd rám mosolygott. Tudta, hogy a lánya boldog és én nem akartam bántani.
-Ha egyedül akarok lenni, hogy huncutkodjak, akkor legyél szíves ne figyelni!-nevette el magam. Avery mellettem majd megfullad a nevetéstől.
-Te nagyon hülye vagy!-nyögte ki.
-Tudom!-nevettem vele.
Egy darabig még néztük a tévét, majd Avery mindenkit beinvitált a konyhába, hogy kajáljunk végre. Leültünk az asztalhoz és megvártuk amíg feltálal mindent.
-Jó étvágyat!
Még mindig ideges volt Avery Anthony-ra, ezért folyamatosan a rosszra biztatott minket. Dobáltuk a kaját, nevettünk, kiabáltunk és mindez idegesítette Anthony-t. Mindig kijött a dolgozó szobájából és jól lebaszott minket, de persze addigra mi már elcsendesedtünk. Avery ötlete volt.
-Avery, meg tudnád nekem mutatni, hogy hol van a mosdó?-kérdeztem.
-Gyere utánam!-mosolygott rám. Olyan volt, mint egy angyal. Kuss legyen, Nathan!
A fiúk, mint mindig ha valakinek bejön egy csaj, fütyülnek. Most is ez történt.
-Követem a napsugaraidat, Avery!-hajoltam meg előtte.
-Hülye! Nincsenek sugaraim!-nevetett. Annyira imádom a nevetését.
-De az új dalunkba benne van, abból idézett!-kacsintott rá Tom.
Követtem őt a mosdó felé, majd mikor odaértünk megöleltem. A szobája felé indult.
-Hé, Avery!-szóltam utána. Megfordult és rám mosolygott.-Tudom, hogy engem figyeltél a koncerten! Köszönöm!-mosolyogtam rá, majd besétáltam a fürdőbe.
A hátam nekinyomtam az ajtónak és lecsúsztam. A tenyeremmel ütöttem a padlót, de az ajtón halltszódó türelmetlen kopogás meggátolt abba, hogy folytassam. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kinyitottam. Max állt az ajtóban.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Inkább menjünk ki a többiekhez!-javasoltam.
-Rendben, gyere!-fogta meg a vállam, majd a lépcső felé terelt. A srácok körbe ültek a nappaliba és beszélgettek, de mihelyst megláttam, abbahagyták.
-Mi folyik itt?-kérdeztem.
-Ülj le!-paskolta meg maga mellett a kanapét Siva.
-Hagyjál! Mi folyik itt?-lettem hireteln ideges.
-Te és Avery..-kezdett bele Jay.
-Ne is folytasd! Tudom, hogy mit akarsz mondani. Ő túl jó nekem, csak összetörném a szívét. Holnap már leváltanám és más lányt vinnék a lakásomra. Vagy ami még jobb, tönkretenné a banda jövőjét. Nem érdekel mit gondoltok! Nem lesz köztünk semmi és kész. Jó éjt!-keltem ki magamból.
-Nathan, nem értesz minket!-állított meg Max.
Visszafordultam és ránéztem.
-Nagyon is értelek. Úgy sem működne!-rántottam ki a kezem a kezei közül, majd elmentem a vendégszobába lefeküdni. Ruhástól bedőltem az ágyba, fejemre húztam a takarót, majd megpróbáltam elaludni, de az Avery körül forgó gondolataim nem hagytak. Nem nekem való lány. A srácoknak igazuk van, csak bántanám a túlzott hírnév miatt. Még a végén Anthony legnagyobb meglepetésére a kislánya címlapsztár lenne és én ki lennék herélve. Azt hiszem, hogy ebből nem kérek. De hogyan felejthetném el azt a pillantást?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése