Azt akarom, hogy tudd, ki vagyok/Avery

 The Wanted: Iris

Avery

 A reggelem szuperül indult. Úgy éreztem, hogy ma végre önmagam lehetek Nem kell megjátszanom magam. 

-Jó reggelt!-rohantam le kiabálva a lépcsőn. 5 értetlen fejjel találtam szembe magam, amint a nappali irányába mutatnak. 

Mint akik nem aludtak egész éjszaka. 

-Mi a baj srácok?-kérdeztem mosolyogva.

-Még kérdezed? Nagyszerű érzés úgy felébredni, hogy egy csaj kis híján belemászik az arcodba.-nyafogott Siva.

Rögtön leesett a dolog. 

-Szuper! Megérkezett Julia!-nevettem. Nathan nevetett velem. Karon ragadtam és beráncigáltam magammal a nappaliba. 

-Juls!-ugrottam sikoltozva barátnőm nyakába. Miután befejeztük az ugrándozást, végre a fiúk is odajöttek hozzánk. 

-Julia, ők itt a..-kezdtem bele, de barátnőm félbe szakított.

-Ne is folytasd! Siva lehetne egy nagyon fontos kérdésem?-állt barátnőm az említett elé. 

Odaálltam Nathan mellé és figyeltem az eseményeket. 

-Persze, miért ne?-jajj szegény srác. 

-Szóval nem leszek hosszú! Érdekelne, hogy szabad vagy-e jelenleg?-simította meg Siva arcát Juls. 

-Hát nincsen barátnőm, de nem is igazán..-a mondat végét már nem tudhattuk meg, mert Julia adott egy puszit a szájára, majd elköszönt és segíteni sietett az anyukájának. 

-Mázlista picsa!-kiabált még be, majd mosolyogva elment. 

Kitört belőlünk a röhögés, mikor megláttuk Siva arckifejezését. 

-Ne aggódj, ő mindig ilyen!-nevettem.-Srácok valaki nem kísérne el a boltba vásárolni?-kérdeztem.

-Nath és Tom veled mennek, úgy sincs ma semmi dolguk!-kacsintott Siva. 

-Szuper, akkor két percetek van és indulunk. Tom, te vezetsz!-mosolyogtam, majd siettem és felöltöztem.
Rohamtempóban szaladtam le a lépcsőn és az utolsó két fokról leugrottam. Nathan mosolyogva fogott meg.
-Mehetünk?-kérdeztem fülig érő szájjal.
-Persze, ha készen van már Tom is , akkor el is indulhatunk!-felelt Nathan, majd megvártuk Tom-ot és el is indultunk.
Mikor beszálltunk a kocsiba, engem hátra száműztek, ők pedig befoglalták az első helyeket.
-Gonoszak vagytok, de mindegy is, nekem jó itt hátul is. Legalább nagy helyem van!-nyújtottam a nyelvem Tom-ra, amit a visszapillantó tükörből meg is látott.
-Ne hisztizz kislány, inkább kösd be magad!-nyújtotta ki ő is a nyelvét.
5 perces veszekedésünk után végre felbőgette Tom a motort és kilőtt a házunk elől.
-Hol szerezted a jogsidat? Interneten?-szorítottam meg az ülést.
-Nyugodj már meg, nem is megyek gyorsan!-nézett hátra Tom.
-Az utat figyeld már, te jó isten!-kiabáltam rá.
-Ha csendbe maradnátok, akkor talán nem lenne ilyen zűrzavar!-szólt közbe Nathan is.
-Mr. Tökéletes, kérlek szépen ne szólj bele abba, hogy kivel veszekszem és kivel nem, értve vagyok?-szegeztem a kérdést Nath-nak.
-Harapós kedvedben vagy ma úgy tűnik!-mosolygott rám.
-Eléggé! És ha megbocsájtasz, most próbálok nem meghalni!-csuktam be a szemem.
-Rendben, majd szólj ha végeztél!-nevetett és végre előre fordult.
A látóteremben megjelent a pláza, ahová éppen megyünk és hangosan felsóhajtottam.
-Köszönöm!-nyögtem felszabadultan.
-Ne hálálkodj még!-szólt rám Tom és egy éles bal kanyarral beállt a parkolóba. A szívverésem próbáltam lassítani, ahogy megláttam a tőlünk két méterre lévő hatalmas fát, amibe akár bele is csapódhattunk volna.
-Menjünk vásárolni!-szállt ki a kocsiból Tom.
-Minden oké?-segített Nathan kinyitni az ajtót.
-Persze!-mosolyogtam, majd közelebb sétáltam Tom-hoz és ütlegelni kezdtem.-Te barom! Meg is halhattam volna!
-Nathan, légy szíves!-nézett idegesen Nath-ra Tom.
-Bocs, de elmegyek egy bevásárló kocsiért!-kacsintott, majd el is tűnt a szemünk elől.
-Szerintem menjünk utána! Még a végén le fogják támadni!-tolt maga előtt Tom a bevásárló kocsik felé.
-Magamtól is bírok menni!-durciztam be és a kezem keresztbe fontam a mellkasom előtt.
Odafutott Nathan-hoz és engem meg otthagyott.
Utánuk mentem és jó nagyot csaptam Tom vállára.
-Gyere velem!-mosolygott rám Nathan és megfogta a kezem, majd húzott maga után. Hátra fordultam, hogy megnézzem mit csinál Tom, de ő csak mosolyogva figyelt minket.
-Hova megyünk?-mosolyogtam Nathan-ra.
-Meglepetés!-mosolygott ő is rám.
Követtem egészen egy ékszerboltig.
-Mit keresünk mi itt?-kérdeztem meglepetten. Tényleg meglepetés volt.
-Válassz valamit! Szeretnénk a srácokkal, ha lenne valamid ami tőlünk van, hogy tudjuk, hogy hozzánk tartozol!
-Hozzátok tartozok?-döbbentem le.
-Ismersz minket és idővel csak jobban meg fogsz ismerni! Szóval téged illet, hogy válassz magadnak valamit!-mosolygott még mindig, gödröcskéi megjelentek az arcán.
-Szuper!-nevettem.
Végigjártam az összes soron, míg végül meg nem láttam egy gyönyörű szép gyűrűt, amibe a 'Trust' felirat volt belekarcolva.
-Ezt szeretném!-mutattam a csodás gyűrűre.
-Elnézést!-kezdte Nath.-Ez a gyűrű lenne!-mutatott az általam kiválasztottra.
-500 font lesz!-tette bele egy dobozba az eladó.
-Tessék. Köszönjük!-sétáltunk ki az üzletből.
Nathan kivette a dobozkából a gyűrűt, majd megfogta a kezem és óvatosan felhúzta az ujjamra.
-Ez gyönyörű! Annyira köszönöm!-ugrottam a nyakába. Egy könnycsepp lefolyt az arcomon, de gyorsan le is töröltem, hogy még véletlenül se lássa meg.
-Neked bármit!-szorított erősen.
Eközben Tom az összes dolgot megvásárolta a listáról, aminek nagyon örültem.
-Neked meg milyen szép gyűrűd van!-mosolygott rám Tom.
-Köszönöm!-kacsintottam rá, majd rohantam is mosolyogva a kocsihoz, a fiúk pedig követtek.
Hála istennek, Tom most egészen tűrhetően vezetett. A jogosítványt a kezébe sem adtam volna, ha a vizsgáztató lennék.
-Alig várom, hogy hazaérjünk és megnézzük a mai sztárhíreket!-visongtam a kocsiba. 

-Igen, azt már én is!-mosolygott rám Nathan.

-Tom, most az egyszer vezess gyorsabban, hogy le ne maradjunk a kezdésről!-utasítottam Tom-ot, aki kérésemnek eleget téve rátaposott a gázra.

10 perc se kellett és én már rohantam be az ajtón nézni a műsort. Éppen reklám ment, szóval a srácok sem maradtak le.

Végre kezdetét vette a sztárhírek mai része.

-Köszöntöm a kedves nézőket. Roxanne Dilores vagyok, ez pedig a Sztárok titkai tévéshow. Mai sztárunk lába elé omlanak a tinilányok, ezrek rajonganak érte és fiatalsága ellenére elképesztő énekhanggal áldotta meg a sors. A minap értesültünk róla, fotósainknak köszönhetően, hogy megkérte eddig még sosem látott barátnője kezét!-fogalmam sem volt róla, hogy kiről beszél Roxanne. 

-Ki lehet ez a sztár?-kérdezte kíváncsian Max.

-Totál szopás lehet fiatalon házasodni!-nevetett Nathan.

-A mai énekesünk pedig nem más-szünetet tartott, én meg már pattogtam a kanapén, hogy megtudjam-mint, Nathan Sykes! 

A döbbenettől a padlón landoltam. Nathan a kezébe temette az arcát, a srácok pedig döbbenten nézték a képernyőt. 

-És ez még nem minden.-istenem, csak kép ne legyen.-Forrásaink szerint a szerencsés lány, a The Wanted menedzserének, Anthony Dallas-nak a lánya. Avery Dallas kitett magáért. Valami különleges lehet a lányba, ha Nathan Sykes végre elkötelezte magát.

Nem bírtam tovább. Levegőre volt szükségem. 

A kép is megjelent, ahogy Nath az ujjamra húzta a gyűrűt.

-Úristen!-önkívületi állapotban voltam. 

A telefonom ezerrel csörgött, de erőm sem volt felvenni. Nathan ki volt bukva, a srácok döbbenten néztek maguk elé. A The Wanted-ot is elkapta a sztárőrület. 

Siva felkapta a telefonom, felém mutatta a kijelzőt, majd engedélyt kért, hogy felvehesse.

Hangtalanul aprót bólintottam. 

-Szia Julia! Sajnos most egyikőjükkel sem tudsz beszélni, ugyanis amióta megnéztük a sztárhíreket, megnémultak. Persze, átjöhetsz. Szüksége van rád! Oké, szia!-tette le a telefont Siva.

-Avery én nagyon sajnálom, fogalmam sem volt arról, hogy láthatnak. Nem akartalak belekeverni.-térdelt le elém Nathan. 

-Most inkább ne beszéljünk erről!-sóhajtottam.

-Nathan James Sykes! Azonnal gyere az irodámba!-kiabált ki apu a szobából, ahol ő is a híreket nézte. 

Nathan kelletlenül felállt, majd idegesen besétált apához. 

Szinte semmit sem hallottam. Apa sosem akarta, hogy a nyilvános zaklatásnak kerüljek a középpontjába, pláne meg egy fiúval. Én sem terveztem, de az, hogy Nathan magára vállalt mindent, megnyugtatott. 

-Rendben leszel?-simogatta meg a karom Jay.

-Rendbe! Szólnátok, ha jönne Juls, vagy ha valami baj van? Aludnom kell most egy kicsit!-indultam el a szobámba.

-Persze, aludj csak!-mosolygott rám nyugtatólag Tom, mire visszamosolyogtam.

Gyorsan felszaladtam a szobámba, majd sírva ágyba dőltem. Hamar elnyomott az álom. Elszúrtam Nathan hírnevét. Már nevetséges is lettem. Majd jönnek a levelek meg az üzenetek, hogy szálljak le a sztárjukról és hogy nagy ribanc vagyok, mert képes voltam az apám által menedzselt banda egyik leghelyesebb tagjával összejönni, akit még kedvelek is. Aztán képes voltam eljegyeztetni magam, esküvő után meg teherbe is esek, hogy magamhoz láncoljam. Nagyszerű történetek születnek majd és biztos vagyok benne, hogy az összes hazugság lesz. Csak mi tudjuk az igazságot és talán majd ez tart talpon bennünket.

Követem a napsugaraidat/Nathan

The Wanted: Glow in the dark

Nathan

-Ébresztő!-hallottam meg magam mellett Jay hangját. 

-Már megint elaludt?-kérdezte Anthony. 

Anthony? Mi a francot keres ő itt? A szemem hirtelen kipattant és meg is szédültem a gyorsan jött lendülettől. 

-Anthony? Nem úgy volt, hogy csak délután beszéljük meg a koncertet?-kérdeztem zavartan. 

Siva egy szál törölközőbe ült az asztalnál és kajált. Max éppen a közösségi portálját nézte meg, amit Jay is igen érdekesnek talált, ezért hangosan röhögtek. Tom ott ült mellettem az ágyon és épp a telefonját nyomkodta. 

Anthony telefonon beszélt valakivel, ezért még csak a fejét sem fordította felém. 

-A helyzet az Nathan, hogy Anthony bemutat minket a családjának. A feleségének, a fiának és a lányának. Jobb lenne igyekezned, mert Anthony így is tökre izgul!-mosolygott Tom. 

Egy darabig még ott ültem Tom mellett és hallgattam Anthony beszélgetését. 

-Szia kincsem! Hogy vagy?-kezdett el Anthony társalogni, gondolom a lányával.-Velem is minden rendben. Ma este már otthon leszek. A legnagyobb örömmel kicsim. Vissza tudod adni anyádnak a telefont? Én is téged, szia!-még beszél pár szót Mrs. Dallas-al, majd lerakta a telefont.

-Igyekezzetek fiúk, a kocsi odakinn vár minket. Egy 10 perc múlva ott kell lennünk a házamba.-mihelyst kimondta, már indult is kifelé az ajtón.-2 percetek van!-kiáltotta. 

Rohamtempóba öltöztünk fel, hogy ne várakoztassuk meg a menedzserünket. 

Alig, hogy kiértünk megszólalt a telefonom, hogy igyekezzünk már, mert elmegy nélkülünk és annak a lánya nem nagyon fog örülni. 

Mindannyian beszálltunk a kocsiba, majd szinte száguldozva végre odaértünk Anthony házához. 

Elképesztő volt. Ápolt, gondozott, rendezett kertes ház. 

Régen voltam ilyen helyen. Kellemes volt. 

Ideges voltam. Nem volt még olyanban részem, hogy a menedzserem családjának fognak személyesen bemutatni. Másrészt viszont nagyon vártam már ezt a találkozást. Mivel az én családom most sajnos nagyon messze van tőlem, ezért jó érzés lesz egy családi közegben tölteni pár napot. 

-Nathan? Itt vagy?-lengette a kezét előttem Max. 

-Mi? Ja, itt.-válaszoltam kábán. 

Anthony kettőt csengetett, gondolom ezt is a feltűnés kedvéért vagy nem tudom. 

Egy bájos nő nyitott ajtót. Anthony-val futó csókot váltottak, majd megölelgetett minket és beljebb invitált. 

-Örülök, hogy megismerhetlek titeket!-mosolygott.

-Avery?-kérdezte hirtelen Anthony. 

-A konyhába. Gyertek ti is!-mosolygott ránk Mrs. Dallas. 

Követtük az utasítást és elindultunk utánuk. 

Mikor beléptem a konyhába, a gyomrom hirtelen a torkomba ugrott. A lány, aki éppen ekkor fordult meg, elejtette a bögréjét. Ha most valami lett volna a kezembe, garantálom, hogy én is elejtettem volna. 

Tom rám pillantott, mert kapaszkodó gyanánt megmarkoltam a pólót a karján. 

-Ő az a lány!-suttogtam. Még mindig forgott velem a világ. 

-Ő? A menedzserünk lánya? Te észnél vagy?-kiabált rám Tom. A többiek mind felém fordultak. Rögtön leesett nekik, hogy miről van szó. Ő volt a lány. El sem tudom hinni. Anthony és köztünk kapkodta a tekintetét, mint aki nem képes elhinni, hogy ez vele történik. 

-Apa, ők igaziak?-kérdezte döbbenten. 

-Nem kislány! Papírból vagyunk!-próbált viccelődni Max. 

-Jézusom!-kapta a szája elé a kezét. 

Ez egy hülye álom és valaki most szívatni akar engem. Miért pont Anthony lánya?

Siva odasétált hozzá és megölelte, majd mi is követtük a példáját. Mikor én kerültem sorra, megálltam előtte és hitetlenkedve néztem rá. Ő ugyanígy figyelt engem. Végül odaléptem és megöleltem. Édes istenem! Hogy ez mennyire jó érzés volt. Csak egy kicsit kellene közelebb hajolnom és megcsókolhatnám. Hagyná is. Talán nem vennék észre. 

Miket beszélek én? Ő Anthony lánya. Jézusom ebbe bele fogok őrülni. 

-Fiúk, ő itt a lányom Avery Dallas. Avery, bizonyára tudod, hogy kik ők, ezért nem kell bemutatnom.-ölelte át Anthony. Szóval ő az. Tényleg. Avery, akiről már annyit hallottunk. 

Avery elhúzódott és Anthony-ra nézett. Ideges volt. 

-Apa, 2 éven át képes voltál eltitkolni, hogy a menedzserük vagy?-emelte fel a hangját. Kényes téma, mikor a család megtudja, hogy 5 tinibálványnak a menedzsere az apjuk, bármikor találkozhattak volna, de mégis titokba kellett tartani. Abban sem vagyok biztos, hogy most jó ötlet volt elmondani. 

-Avery, ezt ne most beszéljük meg!

-Ahogy gondolod!-fogta meg a tálcáját, majd kisétált a nappaliba. Tom megvonta a vállát, majd elindult utána. Így már mi is csatlakoztunk. 

Körbe ültük a dohányzóasztalt, mikor Avery egyszer csak megszólalt. 

-Annyira nehéz még mindig elhinnem!-mosolygott. 

Ismerős az érzés.

-Miért olyan nehéz elhinni?-kérdezte Jay. 

-Mert nem minden napos eset, hogy a The Wanted szépfiúi ülnek a nappalimba!-nevetett. 

-Szépfiúi?-vonta fel a szemöldökét Tom. Az ő egója már így is nagy és Avery még tesz is rá egy lapáttal. 

-Öhm...hagyjuk!-hajtotta le zavartan a fejét. 

Közelebb hajoltam hozzá, majd mikor felemelte a fejét, bátorítóan rámosolyogtam. Kapva kapott az alkalmon és kiszaladt a mosdóba. 

-Mi van veled Nathan?-karolta át a vállam Siva. 

-Kikészít ez az egész! Ő az a lány. Egészen biztos vagyok benne..és nem tehetek semmit, mert Anthony az apja, ráadásul kényszeríteni sem kényszeríteném!-hajtottam le a fejem. 

-Kényszeríteni nem kéne az biztos!-kacsintott rám Tom.

-Még ha nem is kéne, akkor sem jöhetnék vele össze, hiszen ez nem vetne ránk jó fényt és mind emellett nagyon dö..-félbeszakítottam a mondatot, mert megjelent a nappaliba Avery és mivel elfoglaltam a helyét, Siva és közém ült le. 

-Szia! Mi még nem ismerjük egymást! Nathan Sykes!-nyújtottam felé a kezem tök komolyan. Igazából azt alig vártam, hogy elröhöghessem végre magam.
-Nagyon vicces vagy Nathan!-lökött meg nevetve.
-Már tegeződünk is? Ezért hatalmas büntetés jár!-fenyegettem meg játékosan.
Láttam az arcán, hogy kicsit megilletődött a kijelentésemen.
-Mi?-kérdezte kicsit idegesen.
-Megmutatom!-hajoltam közelebb hozzá. Már majdnem összeért a szánk, mikor elkezdtem csikizni. Mázlista vagyok. Még csikis is volt.
-Nathan, kérlek, hagyd abba!-sikoltozott. Nem részletezném, hogy milyen gondolatok jártak a fejemben.
-Itt meg mi történik?-jött be Antony a nappaliba.
Elég érdekes látványt nyújthatott, hogy én a lányán fekszem ő pedig sikoltozik. Hirtelen felkeltem róla és Anthony felé fordultam.
-Anthony, mi csak játszunk!-mosolyodott el Tom.
-Rajtad tartom a szemem, Nathan!-emelte fel fenyegetően az ujját Anthony, majd rám mosolygott. Tudta, hogy a lánya boldog és én nem akartam bántani.
-Ha egyedül akarok lenni, hogy huncutkodjak, akkor legyél szíves ne figyelni!-nevette el magam. Avery mellettem majd megfullad a nevetéstől.
-Te nagyon hülye vagy!-nyögte ki.
-Tudom!-nevettem vele.
Egy darabig még néztük a tévét, majd Avery mindenkit beinvitált a konyhába, hogy kajáljunk végre. Leültünk az asztalhoz és megvártuk amíg feltálal mindent.
-Jó étvágyat!
Még mindig ideges volt Avery Anthony-ra, ezért folyamatosan a rosszra biztatott minket. Dobáltuk a kaját, nevettünk, kiabáltunk és mindez idegesítette Anthony-t. Mindig kijött a dolgozó szobájából és jól lebaszott minket, de persze addigra mi már elcsendesedtünk. Avery ötlete volt.
-Avery, meg tudnád nekem mutatni, hogy hol van a mosdó?-kérdeztem.
-Gyere utánam!-mosolygott rám. Olyan volt, mint egy angyal. Kuss legyen, Nathan!
A fiúk, mint mindig ha valakinek bejön egy csaj, fütyülnek. Most is ez történt.
-Követem a napsugaraidat, Avery!-hajoltam meg előtte.
-Hülye! Nincsenek sugaraim!-nevetett. Annyira imádom a nevetését.
-De az új dalunkba benne van, abból idézett!-kacsintott rá Tom.
Követtem őt a mosdó felé, majd mikor odaértünk megöleltem. A szobája felé indult.
-Hé, Avery!-szóltam utána. Megfordult és rám mosolygott.-Tudom, hogy engem figyeltél a koncerten! Köszönöm!-mosolyogtam rá, majd besétáltam a fürdőbe.
A hátam nekinyomtam az ajtónak és lecsúsztam. A tenyeremmel ütöttem a padlót, de az ajtón halltszódó türelmetlen kopogás meggátolt abba, hogy folytassam. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd kinyitottam. Max állt az ajtóban.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Inkább menjünk ki a többiekhez!-javasoltam.
-Rendben, gyere!-fogta meg a vállam, majd a lépcső felé terelt. A srácok körbe ültek a nappaliba és beszélgettek, de mihelyst megláttam, abbahagyták.
-Mi folyik itt?-kérdeztem.
-Ülj le!-paskolta meg maga mellett a kanapét Siva.
-Hagyjál! Mi folyik itt?-lettem hireteln ideges.
-Te és Avery..-kezdett bele Jay.
-Ne is folytasd! Tudom, hogy mit akarsz mondani. Ő túl jó nekem, csak összetörném a szívét. Holnap már leváltanám és más lányt vinnék a lakásomra. Vagy ami még jobb, tönkretenné a banda jövőjét. Nem érdekel mit gondoltok! Nem lesz köztünk semmi és kész. Jó éjt!-keltem ki magamból.
-Nathan, nem értesz minket!-állított meg Max.
Visszafordultam és ránéztem.
-Nagyon is értelek. Úgy sem működne!-rántottam ki a kezem a kezei közül, majd elmentem a vendégszobába lefeküdni. Ruhástól bedőltem az ágyba, fejemre húztam a takarót, majd megpróbáltam elaludni, de az Avery körül forgó gondolataim nem hagytak. Nem nekem való lány. A srácoknak igazuk van, csak bántanám a túlzott hírnév miatt. Még a végén Anthony legnagyobb meglepetésére a kislánya címlapsztár lenne és én ki lennék herélve. Azt hiszem, hogy ebből nem kérek. De hogyan felejthetném el azt a pillantást?

Követem a napsugaraidat/Avery

The Wanted: Glow in the dark

Avery

Reggel iszonyúan álmos voltam. Még mindig nem akartam elhinni, hogy Nathan nekem énekelt tegnap este a koncerten. Annyira nehéz elhinni. Berohantam a fürdőbe, hogy megfésülködjek. Gyorsan kibogoztam a hajamat, majd felkötöttem. Berohantam a szobámba, hogy fel tudjak öltözni végre. Előkerestem pár ruhámat, majd magamra kaptam és megszemléltem a mesterművet a tükörbe. 

 

Önmagam csodálatát az ajtón túlról hallatszódó kopogás zavarta meg. 

-Gyere!-kiabáltam ki, majd lehuppantam az ágyra. 

Cameron feje jelent meg az ajtó és a fal közötti résen, majd becsukva maga mögött az ajtót, leült a fotelembe. 

-Segíthetek?-kérdeztem tőle mosolyogva. 

-Hát kéne némi segítség!-vakarta meg a tarkóját. 

-Várj! Kitalálom! Julia!-csettintettem a nyelvemmel. 

Döbbent fejjel nézett rám. 

-Te..honnan?-kérdezte zavartan. 

-Ne becsüld alá a képességeimet!-mosolyogtam, majd előre dőltem és a térdemen megtámasztottam a könyökömet.-Na mesélj!

-Esküszöm neked Avery, hogy nem terveztem azt, hogy tetszeni fog a barátnőd, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy egyre többet gondolok rá. Örülök, amikor átjön hozzád, mert akkor legalább egy kicsit láthatom. Tegnap, amikor a koncert után hazavittem, adott az arcomra egy puszit és meghívott egy kávéra. Nem tudom, hogy mit csináljak? Nem akarom elrontani a barátságotokat!-hajtotta le a fejét.

-Mivel rontanád el a barátságunkat?-vontam fel a szemöldököm.

Tényleg nem értettem, hogy mire célzott. 

-Azzal, hogy ha nem jönne össze a dolog és szakítanánk, akkor megváltozna a kettőtök kapcsolata is, mert rólam hallani sem akarna és elvégre én a te bátyád vagyok! Érted már?

-Ezzel nem rontanád el a kapcsolatunkat! Egész kiskorunk óta legjobb barátnők vagyuk! Egyszerűen el sem tudnám azt képzelni, hogy összevesszünk miattad!-mosolyogtam. 

-Ha így érzed ám legyen! El menjek vele kávézni szerinted?

-Persze és siess, mert korán szeret kávét inni! Nem soká 8 óra!-Cam meg sem mozdult.-Menj már!-nyitottam ki előtte az ajtót, majd igyekeztem kituszkolni rajta. 

-Imádlak húgi!-dobott felém egy csókot. 

-Én is!-kaptam el. 

A kis lelkizés után elindultam, hogy egy kis reggelit készítsek magamnak. Fél úton hallottam, amint anya beszélget valakivel telefonon. 

-Jó reggelt!-köszöntöttem suttogva. 

-Neked is! Tartsd egy kicsit, drágám!-mosolygott anyu.-Apád van a vonalban, akarsz beszélni vele?-kérdezte anyu.

-Persze!-mosolyogtam, majd odasétáltam és elvettem anyutól a telefont. 

-Szia, apu!-köszöntöttem.

-Szia kincsem! Hogy vagy?-kérdezte és szinte láttam magam előtt, ahogy mosolyog. 

-Nagyszerűen. És te?

-Velem is minden rendben! Ma este már otthon leszek!-végre. Apu annyit dolgozik. Menedzser egy cégnél, de azt sajnos nem árulta el, hogy melyik bandának. 

-Szuper! Akkor ma családi vacsora lesz!-nevettem.

-A legnagyobb örömmel kicsim! Vissza tudod adni anyádnak a telefont? 

-Persze! Szeretlek, szia!

-Én is téged, szia!

Odanyújtottam anyunak a telefont, majd betettem a teámat melegedni a mikróba. Közben csináltam pirítóst és mikor kész lett mindent az asztalra pakoltam. 

Már éppen a teát akartam készíteni, mikor csöngettek.

-Nyitom, szívem! Nyugodtan egyél!-mosolygott rám anyu. 

Amíg ő elment kinyitni az ajtót, addig megízesítettem a teámat. Nagy hangzavar csapta meg a fülemet. Köztük apám hangja. Ez nem lehetséges, hiszen most beszéltem vele. Amikor megfordultam a bögre kiesett a kezemből, a szám pedig tátva maradt. 

Ez nem lehet igaz!

-Ő az a lány!-hallottam meg Nathan suttogását, amint Tom-nak szövegel. 

-Ő? A menedzserünk lánya? Te észnél vagy?-akadt ki látványosan Tom. Erre a többiek is felé fordultak. 

Először a srácokra, majd apára néztem és ezt még minimum háromszor megismételtem. 

-Apa, ők igaziak?-kérdeztem döbbenten.

-Nem kislány! Papírból vagyunk!-mosolygott rám Max. 

-Jézusom!-kaptam a szám elé a kezem. 

Siva odajött és megölelt. A srácok sorra ezt tették, majd végül Nathan következett. 

Csillogó tekintettel bámultam rá. Még mindig annyira hihetetlen volt, hogy ők itt vannak a házamban. 

Mosolyogva megölelt. 

-Fiúk, ő itt a lányom, Avery Dallas! Avery, bizonyára tudod, hogy kik ők, ezért nem kell bemutatnom!-ölelt át apa. Nem viszonoztam az ölelését. 

-Apa, 2 éven át képes voltál eltitkolni, hogy a menedzserük vagy?-keltem ki magamból. 

-Avery, ezt ne most beszéljük meg!-csitítgatott apu. 

-Ahogy gondolod!-fogtam meg a tálcámat és a nappaliba siettem, hogy végre reggelizni tudjak. A srácok követtek. 

Körbe ültük a dohányzó asztalt és beszélgetni kezdtünk. 

-Annyira nehéz még mindig elhinnem!-kortyoltam bele az ujjonan készített teámba. 

-Miért olyan nehéz elhinni?-mosolygott rám Jay. 

-Mert nem minden napos eset, hogy a The Wanted szépfiúi ülnek a nappalimba!-nevettem. 

-Szépfiúi?-húzogatta a szemöldökét Tom.

-Öhm..hagyjuk!-hajtottam le zavaromban a fejem. 

Mikor felemeltem Nathan tekintetével találtam szembe magam. A gyomrom görcsbe rándult és alig kaptam levegőt. Gyorsan felpattantam azzal az indokkal, hogy ki kell szaladnom a mosdóba. 

A csaphoz hajoltam és alaposan megmostam az arcom. 

Mire visszaértem, Nathan elfoglalta a helyem, ezért mellé kellett lehuppannom. 

Leültem mellé, mire felém fordult. 

-Szia! Mi még nem ismerjük egymást! Nathan Sykes!-nyújtotta felém mosolyogva a kezét. A többiek elröhögték magukat. 

-Nagyon vicces vagy Nathan!-löktem meg nevetve. 

-Már tegeződünk is? Ezért hatalmas büntetés jár!-vágott ideges fejet. 

Egy pillanatra megijedtem. 

-Mi?-kérdeztem. Bár ne érdeklődtem volna a büktetés felől.

-Megmutatom!-mondta, majd közeledett ajkaim felé. A többiek súgdolóztak, de nem érdekelt. A pillanat varázsának a röhögőgörcsöm vetett véget, ugyanis Nathan csók helyett csikizni kezdett. 

A kanapén elterülve kapálóztam. 

-Nathan, kérlek, hagyd abba!-sikoltoztam. 

-Itt meg mi történik?-jött be apu a konyhából. 

-Anthony, mi csak játszunk!-mosolygott ártatlanul Tom.

-Rajtad tartom a szemem, Nathan!-emelte fel fenyegetően az ujjait apu, majd elmosolyodott. 

-Ha egyedül akarok lenni, hogy huncutkodjak, akkor legyél szíves ne figyelni!-ezen a mondatán már megint nevethetnékem támadt. 

-Te nagyon hülye vagy!-szorítottam a hasam a nevetéstől.

-Tudom!-kacsintott rám. 

Egész sokáig néztük a tv-t. 

Kezdtem már eléggé álmosodni, ezért kimentem a konyhába és megmelegítettem a vacsit, majd szóltam a fiúknak, hogy jöhetnek kajálni. Szuper érzés volt velük lenni. 

-Jó étvágyat!-ültünk le az asztalhoz. 

A kaja közbe mindent csináltunk. Dobálóztunk, nevettünk, beszélgettünk, kibáltunk és idegesítettük apát. Az utolsó volt a kedvencem. Idegesen jött ki a dolgozószobájából, hogy legyünk már kicsit halkabban, mert a saját gondolatait sem hallja. 

Ilyenkor mint a kis angyalok, ültünk az asztalnál és ettünk, majd mikor ott hagyott minket, elölről kezdtük az egészet. 

-Avery, meg tudnád nekem mutatni, hogy hol van a mosdó?-állt fel Nathan az ajtótól. 

-Gyere, utánam!-mosolyogtam rám. 

A fiúk fütyülése csapta meg a fülemet. 

-Követem a napsugaraidat, Avery!-hajolt meg előttem Nathan. 

-Hülye! Nincsenek sugaraim!-nevettem. 

-De az új dalunkba benne van, abból idézett!-kacsintott rám Tom.

Nathan követett, majd mikor megmutattam neki a mosdót, egy öleléssel elköszöntem tőle, majd elindultam a szobámba. 

-Hé, Avery!-szólt utánam. Megfordultam és rá mosolyogtam.-Tudom, hogy engem figyeltél a koncerten! Köszönöm!-mosolygott rám, majd besétált a fürdőbe. 

A számat harapdálva siettem a szobámba, majd ugrálva írtam Julia-nak.

Avery: Nem fogod elhinni, hogy kikkel vacsoráztam együtt!

Julia: Kikkel?

Avery: A The Wanted-s srácokkal..

Julia: Na ne szopass..egy perc és ott vagyok..

Avery: Fáradt vagyok, reggel gyere! :)

Julia: Hogy kapnád be Avery Dallas! Imádlak te hülye picsa!

Avery: Én is téged Julia Wolfern. 

Mosolyogva kapcsoltam ki a telefonom, majd lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. 

Még vagy egy óráig képtelen voltam felfogni, ami ma történt. Valószínűleg csak beképzeltem magamnak. 

Mindegy. Reggel úgyis kiderül. 

Ezekkel a gondolatokkal aludtam el. 

 

 

Prológus/Nathan

The Wanted: Behind Bars

Nathan

Annyira fáradtan ébredtem, mint még talán soha. Tegnap egész este fenn voltunk a srácokkal, hogy a ma esti koncertre hangolódjunk. Jay csinált 5 csésze kávét, hogy mindenki fel tudjon ébredni. A délelőttünk még szabad, de délután ruhapróba, főpróba, táncpróba meg megnézzük még a helyszínt. Előre érzem, hogy ez a nap is totál fárasztó lesz. 

-Kelj már fel, Nathan!-rázogatott Max.

-Adj már még kibaszott 5 percet!-mérgelődtem és a fejemre húztam a takarómat. Tegnap este a kanapén dőltem le és be is aludtam. 

-Akkor azt csinálsz, amit akarsz!-hagyott ott. 

Tudom, hogy felidegesítettem, de egyszerűen nekem több idő kell ahhoz, hogy rendesen felébredjek. Sose kelek fel hajnali 5-kor. 

-Jó Nathan, most már tényleg ideje lesz kikelned az ágyból! Lehet, hogy Max nem rángatott ki, de én szívesen megteszem helyette!-rángatta le rólam a takarót Tom. 

Minden erőmmel azon voltam, hogy magamon tartsam a puha, meleg takarómat, de nem engedett a szorításon és végül sikeresen leszedte rólam. 

-Kapjátok be!-keltem fel. Berohantam a fürdőbe, hogy én tudjak először lezuhanyozni, de megcsúsztam az ajtó előtt és sikeresen borultam egy nagyot. Felnyögtem a fájdalomtól, majd kifeküdtem a földön. 

-Már csak ez hiányzott!-kiáltottam fel, mire a srácok hangos nevetésbe kezdtek. 

-Kapd már össze magad és gyere reggelizni!-állított fel Siva. 

-Kösz, de nem vagyok olyan hangulatomban, hogy az evésre tudjak gondolni. Aludni akarok, álmos vagyok, fáj a seggem és még sorolhatnám. Ráadásul ehhez a naphoz még nem most fog megjönni a kedvem!-vágtam be magam mögött a fürdő ajtaját. 

1 órát áztam a vízbe. Csodás érzés volt. Végre nem basztattak azzal, hogy ideje lenne felöltözni, hanem megértették, hogy időre van szükségem ahhoz, hogy felébredjek. 

Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, majd gyorsan felkaptam egy fekete csőnadrágot és egy fehér trikót, majd kimentem a srácokhoz. 

Tom éppen beszélgetett valakivel telefonon, így rám se hederített. 

-Kivel beszél?-érdeklődtem, majd lehuppantam a kanapéra Max és Siva közé. 

-Anthony-val. Azt akarja, hogy fél óra múlva menjünk a ruhapróbára és a táncpróbára. Aztán háromkor hangpróba és vagy ötször lenyomatja velünk a dalokat és ad időt, hogy felkészüljünk a koncertre. 

-Csodás!

Anthony Dallas a menedzserünk már körülbelül 2 éve. Szeretjük őt, mert mindig mindenben támogat minket, de annyira összezsúfolja a teendőinket, hogy szinte semmire sem marad időnk. 

-Tom, beszélhetnék vele egy pillanatra?-minden egyes alkalommal Tom beszél vele, mert ő a legidősebb közöttünk és már jól tudja kezelni Anthony dühkitöréseit. 

-Anthony, Nathan beszélni akar veled szóval odaadom neki a telefont!-nyújtotta ide Tom. 

-Szia, Anthony! Na szóval nem gondolod, hogy túlságosan zsúfoltak a programok? Nem marad időnk még kajálni sem, pedig hidd el, hogy ha nem eszek nagyon mérges tudok lenni!-próbáltam hivatalos hangon beszélni. 

-Nathan kérlek értsd meg, hogy most is benn ülök az irodába ahelyett, hogy a feleségemnek és a gyerekeimnek segítenék, de ez a munkám és muszáj megtennem. Ti egy nagyszerű banda vagytok és nem engedhetitek meg magatoknak azt a luxust, hogy a koncert előtt hanyagoltok!-próbált már megint bűntudatot kelteni bennem. 

Nagyon jól tudja, hogy mindig bűntudatom lesz, ha valakinek megpróbálom befolyásolni a tetteit, de ezt ki is használja. Ha nem tenné, kezelhetetlen lennék.

-Anthony én teljesen megértem, de nincs egy szabad percem sem. Hajnali 5-kor keltem, érted?-emeltem fel picit a hangomat. 

-Nathan!-szólt rám Max. 

Leintettem és figyeltem arra, amit Anthony mond. 

-Amíg te hajnali 5-kor végre felébredtél -és igen, tudom, hogy milyen nehéz téged kirángatni az ágyból- addigra én már a papírjaitokat és a koncert mentét intéztem. Nem mentem tegnap este haza, pedig megígértem Avery-nek, a lányomnak, hogy családi vacsorát viszek, hogy együtt legyünk egy kicsit. Nagyon keveset vagyok velük Nathan és hidd el, hogy ha bővíthetnék az időtökön, amit a koncert előtti időkre szánunk, megtenném. Bocsáss meg, de le kell tennem. Fél óra múlva legyetek az irodámban!-kinyomta a telefont. 

Idegesen adtam vissza Tom-nak. 

-Minden rendben Nathan?-érdeklődött Jay. 

-Fél óránk van beérni az irodájába szóval induljunk!-mondtam, majd belebújtam a cipőmbe és kisétáltam az ajtón. A sofőrünk már útra készen várt minket a parkolóba és mihelyst beszálltunk, el is indult. 

-Ez akkora kibaszás!-kötöttem be magam. 

-Higgadj le amíg beérünk, mert nem szeretnék korán reggel veszekedést hallgatni!-oktatott ki Max. 

-Hagyjál!

Az út további részében senki sem szólt egy szót sem. 

Egy negyed óra alatt már ott is voltunk. Besétáltunk a hatalmas üveg épületbe és egyenesen a hatodik emeletre vettük az irányt. Kopogtattunk kettőt az ajtón, majd bementünk. 

-Sziasztok!-köszöntött minket Anthony.-Üljetek le!-mutatott a kanapéra. 

Eleget tettünk a kérésének és helyet is foglaltunk. 

-Nathan, lenyugodtál már?-fordult hozzám Anthony.

-Nem!-adtam az egyszerű, de igaz választ. 

-Remek! Szóval srácok Nathan kedvéért egy kicsit változtattam az időrenden. A délelőttötök szabad lesz és délután pedig ruhapróba illetve főpróba. Főpróbán a táncot is gyakorlojátok majd egy kicsit, szóval az is meg van oldva. Mind emellett szeretnélek arra kérni titeket, hogy vegyétek nagyon komolyan az egészet.-csukta össze a maga előtt álló laptopot. 

Felállt, majd kikísért minket. Megveregette a vállunkat és egyenként sok szerencsét kívánt. A színpad mögött fog majd állni, mikor énekelünk. 

A srácokkal betértünk egy közeli helyre reggelizni. Én pulykás szendvicset rendeltem, a srácok viszont csak egy forrócsokit, ugyanis ők már reggeliztek. 

Reggeli után elindultunk a ruhapróbára. 

Több, mint 3 órát töltöttünk el ott. Senkinek sem volt jó az a ruha, amit ráadtak. Szexin akartunk kinézni. A stylist-unk pedig érti a dolgát, de most direkt felvettük az idegesítő énünket és problémáztunk a ruhákon. 

3 óra szenvedés után végre beleegyeztünk a választott darabokba. 

Minden esetre jól szórakoztunk. Siva el is szakított egy méreg drága nadrágot. 

A főpróbán próbáltuk a legjobbat kihozni magunkból, ami szerencsére sikerült is. Készen állunk a koncertre. 

Az öltözőnkben felöltöztünk, kisminkeltek minket minimálisan, ahogy azt szokás, majd pedig a színpadi felvonóra álltunk. 

A felvonó megindult, én pedig hirtelen rajongók millióival találtam szembe magam. A sikítás fülsüketítő volt és ez büszkeséggel töltött el. 

-Készen álltok egy fergeteges bulira?-ordított a mikrofonba Tom.

-Igen!-sikoltotta a tömeg.

Meghallottam Behind Bars című számunk első ütemeit, majd a zene ritmusára kezdtünk el táncolni és énekelni. 

Most jött a szólóm. 

A tömegben megpillantottam egy lányt. Szőkésbarna haja és gyönyörű, világító szemei teljesen az uralmuk alá vontak. Soha életemben nem láttam még ilyen szép lányt. Ő is rám nézett. A tekintetünk összekapcsolódott. Végig neki énekeltem. Szükségem volt erre.

Let me out of here 

I need somebody please

/Engedjenek ki,

Szükségem van valakire, kérem/

Csak bámult rám. Ledöbbent. Pont úgy, mint én. Senki sem váltotta még ki ezt belőlem. Sosem énekeltem még rajongónak. Most pedig itt van ő és azt se tudom, hogy mit csinálok. 

A fényke leoltódtak, majd a koncert véget ért. A rajongók meg voltak őrülve. Egy utolsó pillantást vetettem a lány után, majd lesiettem a színpadról. 

-Nathan, veled meg mi van?-jött oda hozzám Tom.

-Csak olyan furcsa volt. Ti is láttátok azt a lányt?-kérdeztem még mindig kábultan. 

-Melyik lányt? Több ezren voltak!-veregette meg a vállam Siva.-Azt viszont észre vettem, hogy énekeltél valakinek a sok közül.

-Hát épp ez az! Én sosem énekelek rajongónak. Vagyis konkrétan egynek nem. Ha énekelek akkor az az összesnek szól, de most csak Ő, az a lány létezett!-vettem le a mellényemet, majd siettem az öltöző felé, hogy végre ágyba bújhassak. Teljesen kimerültem. 

Talán csak odaképzeltem és nem is figyelt rám. A fáradtság lehet az oka. 

Szép álom lenne. 

Prológus/Avery

The Wanted: Behind Bars

Avery

Reggel izgatottan ébredtem fel. Julia, a legjobb barátnőm két The Wanted koncert jeggyel lepett meg, ami ma estére szól. Már kb. 2 éve imádom a srácokat, most pedig élőben is láthatom végre őket. Nathan a kedvencem. Nem csak, hogy helyes, de még ráadásul rendes srác is, mármint gondolom én, hiszen az újságok ezt írják róla. Igen tudom, hogy nem szabad hinni annak, amit leírnak. 

-Avery! Gyere le légy szíves!-kiabált fel anya az emeletre. Gyorsan felvettem a mamuszomat, majd futólépésben trappoltam le a lépcsőn. Anya a konyhában sütögetett már korán reggel. Cameron ott ült az asztalnál és evett. 

-Jó reggelt!-adtam anyának egy puszit.

-Mi ez a nagy vidámság ilyen korán? Máskor a lábad ujját se mozdítod meg ebben az időben!-csodálkozott anyu. 

-Ne már! Elfelejtetted? Ma The Wanted koncert lesz és láthatom végre Nathan-t!-sikkantottam. 

-Ó, igen! Az a nyálas fiúbanda, nem igaz?-kérdezte. 

-Ők nem is nyálasak! Csak, hogy tudd, már Nathan is mindjárt 20 éves lesz!-védtem meg a srácokat.

-És Nathan miért olyan nagy szám? Csak egy énekes, Avery!-tette bele anya a mosatlant a mosogatógépbe. 

Sosem értettem, hogy a szülőknek mi bajuk van a helyes pasikkal, akik még sikeresek is.

-Anya szögezzük le, hogy Nathan mindenhogy tökéletes! Aranyos, sármos, szexi..-kezdtem volna sorolni, mikor Cameron megállított.

-Várd meg, amíg elhagyom a konyhát! Rosszul vagyok tőle..-vágott egy grimaszt. 

-Seggfej!

-Avery! Muszáj ezt csinálnotok? Minél idősebbek lesztek, annál neveletlenebbek. Cameron te meg attól, hogy nem akarod végighallgatni, hogy ez a Nathan gyerek milyen elképesztő pasi, tekintettel lehetnél arra, hogy a húgod viszont szereti!-tette csípőre a kezét anyu. 

Mindig előveszi az anyáskodó stílusát, ha úgy áll a dolog, hogy mindjárt letépjük egymás fejét. 

-Anya, kérlek szépen értsd meg, hogy egész életemben azt hallgattam, hogy Nathan mennyire dögös és bocsánat, de már attól rosszul leszek, ha a nevét meghallom!-hagyta el a konyhát Cameron. 

Idegesen siettem fel a szobámba, majd felhívtam Julia-t, hogy menjünk el vásárolni.
Kb. 20 perc múlva érkezett csak meg, ugyanis még egyikőnk sem rakta le a jogsit, ezért kocsival nem tudunk járni.
Olyan ideges vagyok már most, pedig majd csak este 10-től kezdődik a koncert. Mikor meghallottam a csengőt, már rohantam is le, hogy kinyissam az ajtót, de Cameron megelőzött és most önfeledten beszélget Julia-val, mint aki élvezi a társaságát.
-Szia, Jul!-ugrottam a nyakába, direkt arrébb lökve a bátyámat.
-Szia! Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva.-Cam azt mondta, hogy elvisz minket kocsival!-a barátnőm megbolondult.
-Ezt nem mondod komolyan? Előtte a The Wanted-ot szóba se lehet hozni.
-Avery a bátyád vagyok! Előttem bármiről beszélhetsz!-mosolygott rám, majd megölelt.
Francba. Cameron-nak bejön Julia.
-Jó, nem érdekel csak menjünk már!-szaladtam ki az ajtón és becsúsztam a hátsó ülésre.
Még ha hátsó szándékból is, de legalább kocsival megyünk a plázába és nem kell majd cipelni a cuccainkat hazáig.
Egész úton be sem állt a szám. Folyamatosan a koncert járt a fejemben.
-Julia, te vagy a világ legeslegjobb barátnője!-öleltem át a nyakát, ahogy az ülés engedte.
-Mondj olyat, amit nem tudok!-nevetett fel.
-Imádom Nathan Sykes-t!-sikoltottam fel.
-Nem nyert! Ezt is tudom!
-Sajnos már én is!-nyögött fel mellettünk Cam.
-Kuss Cameron! Nem te vagy a téma!-csaptam meg az ülését.
Az út további részében bámultam kifelé az ablakon.
Mikor a pláza elé értünk, rekordot megdöntő sebességgel pattantam ki a kocsiból és rángattam magammal barátnőmet is. Cameron szófogadóan követett minket. Minden egyes kirakatot végignéztünk, majd betértünk a legdrágább üzletbe, ahol ki fogjuk választani a ruháinkat. Azt sem tudom még, hogy miben menjek.
Julia már a hiszti határán volt, én pedig már lejártam a lábam, de még mindig nem találtunk megfelelő felsőt nekem. Aztán megláttam és rögtön beleszerettem a fogason lógó felsőbe. Dögös.
Felpróbáltam és mikor megállapítottuk, hogy pontosan rám illik, rohantunk kifizetni, majd pedig egyenesen a kocsiba, ahol már Cameron várt ránk, mert maradt még két óránk, hogy elkészüljünk.
Egy fél óra alatt haza is értünk, majd elköszöntem Julia-tól és siettem fel a szobámba készülődni. Julia közben videóhívást indított, ezért bejelentkezve hagytam a laptopom és közbe előszedtem a cuccaimat.
-Fel tudod fogni, hogy még másfél óra és láthatom Siva-t?-sikított fel.
-Még nekem is nehéz felfogni, hogy Nathan-t látom, a többiekbe meg még bele se gondoltam!-bújtam ki a nadrágomból.
-Csak nem kéne elájulnod, ha fellép a színpadra!-nevetett fel.
-Dehogy ájulok el. Akkor lemaradok Nathan szólójáról.-kacsintottam barátnőmre, majd azzal a kijelentéssel, hogy sietek vissza, elmentem zuhanyozni. Egy 10 perc alatt véghez is vittem. Most Julia ment el, addig én pedig felöltöztem.

Kisminkeltem magam, majd lejelentkeztem chatről és siettem le a konyhába bekapni valamit, de annyira izgultam, hogy egy falat nem ment le a torkomon.
-Nyugodj már le Avery! Ez csak egy koncert!-simította meg a karom anya.
-Anya már azt sem tudod, hogy miket beszélsz. Ez nem csak egy koncert!-kiáltottam fel, majd kiszaladtam a házból. Cam fog elvinni minket, mert Julia rávette valahogy.
Egy 20 percbe telt mire Jul ideért, ezért sietősen bepattantunk a kocsiba, majd el is indultunk.
Rengetegen voltak. Alig találtunk parkoló helyet. Nekünk a jegyünk végtére is a második sorba szól, szóval meg vagyok nyugodva. Cam a kocsiba marad, mert nincsen jegye, de felajánlotta, hogy inkább megvár minket és nem megy addig haza.
Julia kezét szrongatva sétáltam a kidobó ember felé, majd miután felmutattuk a jegyünket, már benn is voltunk.
-Atya úr isten!-sóhajtottam. Átverekedtük magunkat a tömegen és már a második sorba álltunk. Leoltották a lámpákat, majd végre megjelentek a fiúk. A szívem kihagyott egy ütemet. Élőben még helyesebbek, mint a címlapokon.

 

-Készen álltok egy fergeteges bulira?-kérdezte a hatalmas tömegtől Tom.

-Igen!-sikította a tömeg. 

Önkívületi állapotban voltam. Nathan eszméletlen jól nézett ki. Kedvem támadt feljutni a színpadra. 

Behind Bars című számukat kezdték énekelni. Már feloldódtam egy kicsit, mikor elérkeztünk Nathan szólójához. 

Egyenesen rám nézett. Egy pillanatra megállt az éneklésbe, majd hirtelen észbe kapott és folytatta, de a szemét nem vette le rólam. Elkaptam Julia kezét, mert féltem, hogy össze fogok esni. Végig nekem énekelt. 

A pulzusom az egekbe szökött. 

Remegő lábakkal hagytuk el a koncertet, mikor vége lett. 

-Ez meg mi volt Avery?-mosolygott rám döbbentem Julia. 

-Bár csak tudnám! Nem bírom kiverni a fejemből a tekintetét!-indultam meg a kocsi felé. 

-Minden oké?-nézett rám Cam, mikor odaértünk.

-Imádak tesó!-öleltem meg. 

-Ebbe meg mi ütött? Körülbelül 10 éves korom óta nem ölelt meg!

-Nathan Sykes neki énekelt!-mosolygott barátnőm, majd sikongatva ugrottunk be a kocsiba. 

Nathan nekem énekelt. Valóra vált álom. 

Szereplők

Főszereplők:

 

Avery Dallas

 Amikor megszeretsz valakit, sebezhetővé válsz. Ez nem azért van, mert ilyen akarsz lenni, hanem mert ezt hozza ki belőled. Bármit kockára tennél érte. Azt hiszem, az ember millió hülye döntést hoz, számtalanszor hibázik mindaddig, amíg be nem következik az életébe a nagy BUMM! és végre értelmet talál a létezésnek. Hiába magyarázom el neki min megyek keresztül miatta, akár százféleképpen, nem fogja megérteni, mert még sosem érzett úgy, mint én. 

 

Nathan James Sykes

 Őt megpillantani olyan volt, mintha napfénybe néztem volna. Vakító és mégis gyönyörű. Teljesen elvarázsolt a puszta közelsége, az illata, a hangja, a csókjai. Azt hiszem, hogy ilyen érzés az, amikor a karrierednél előrébb valónak tartod a lányt, akit szeretsz. De ha nem becsülsz meg egy lányt, akkor szépen lassan, de biztosan kicsúszik a kezeid közül. 

Mellékszereplők: 

 

Max George

 Ha valamit nagyon szeretnél, akkor egy kicsit engedd el. Mert ha tényleg a tied, visszatér majd, mert neked lett szánva. Ha nem jön, akkor hagyd veszni, mert amibe kapaszkodni kell, az nem fog örömet okozni. Megváltozni és megváltoztatva lenni között óriási különbség van. Az egyiket magadtól, a másikat kényszerből csinálod. 

 

Tom Parker

Nem az a szeretet, ha akkor hiányzik valaki, amikor egyedül vagy, hanem az, amikor társaságban is csak ő jár a fejedben. Mikor megláttam, a szívem is megszűnt dobogni. Lélegzetelállító volt és mikor teljesítette azt az apró dolgot, amire vágytam, végleg meghaltam a szerelem sötét alagútjában. 

 

Siva Kaneswaran

 Annyit szeretnék, hogy végre egy kicsit rendbe legyen az életem. A mindennapok küzdelmei, a kitartás és a rengeteg tagadás, ami körülvesz már egyszerűen a hatalma alá von. Meg lehet szabadulni valamitől, ami az életed szerves részévé vált és igazán még nem állsz készen, hogy elengedd? 

 

Jay McGuiness

 Ha tudná, hogy minden éjjel hányszor hívnám fel, hogy halljam a hangját és arra aludjak el, de nem teszem, mert a kapcsolatunk nem úgy alakul, ahogy azt eleve elterveztem. Szeretem mikor rám mosolyog, ha megért, ha mellettem áll, viszont az utóbbi időben gyökeresen megváltozott minden. 

Amint azt valószínűleg mindenki észrevette, ez egy The Wanted-es blog, akit érdekel, azt várom! :)
Puszii!☺